A Nagy Háborúk
hosszú és sötét korszakában,

a katonák egy elit csapata
emelkedett fel a harcokból.

A szigorú szabályuk egyszerű volt.

Legyen nemesi szíve,
tele bátorsággal,

helyes magatartása
és teljes hűsége az ura iránt.

Ezekben a véres időkben

egy birodalom alakult ki.

Befogadott bármilyen színű embert,

bármilyen hitvallással és hittel.

Ezek a vitatott szabályok

tönkre tették
a nagy lovagi hagyományokat,

de nem mindet.

 

Tegyétek le a kardot
és szabadon távozhattok.

 

UTOLSÓ LOVAGOK

 

A császár hivatalos megbízottja vagyok.

- Üzenetet hozok lord Bartoknak.
- Üdvözlöm kastélyunkban.

Átveszem az üzenetet.

Ez az üzenet az uradnak szól.

 

Aki beszélni akar a gazdámmal,

az előbb velem kell beszéljen.

Gondolod, a császár szavaira

méltó egy puszta szolgáló?

 

Nem kétlem, hogy az arroganciád

elég hatékony más házaknál.

Ezért, ezt a hibát
hajlandó vagyok megbocsátani.

Mi a neved, katona?

A császár biztos szeretné tudni

ki volt ilyen jószívű
a követével szemben.

Jó lenne, ha előbb
te mutatkoznál be.

Én Raiden parancsnok vagyok,
a Hetedik Ezredtől.

 

A neved ismert számomra.

 

Bocsájtsd meg az önteltségem.

 

Nagyuram.

 

Az üzenet közvetlenül a fővárosból jött?

A császár pecsételte le
személyesen a szemem láttára.

 

Nagyon jó.

 

Felrendeltek a fővárosba,

hogy találkozzak Gezza Mott miniszterrel,

hogy áttekintsük az új
szabályokat és kötelezettségeimet.

Ez csak komédia!

Az új szabályok csak álca,
amit elvárnak a találkozótól

az nem más, minthogy
alázatos maradjak hozzájuk.

A miniszter befolyása
jelentősen nőtt az utolsó időben.

Esélyes a Főtanácsosi...

Nem tűröm az effajta korrupciót,

sem a zsebemben,
sem a fővárosomban.

 

- Mi a véleményed?
- Én követem, uram.

 

Mióta kezdtél nem igazat mondani?

 

Mond, mit gondolsz.

Ha valóban a korrupció
feltörekvése az, ami felháborítja,

akkor arra kéne törekedjen,

hogy tegyen ellene,
mielőtt felüti a fejét az udvarában.

Pontosan mit értesz ez alatt?

Érdemes lenne felülvizsgálnia,
ha ez nem egy egyszerű büszkeség csak.

Ez nem büszkeség.
Ez méltóság kérdése.

- Tehát megtagadja a kötelességét?
- Elutasítom a zsarolást!

Uram, a korrupció
nem újdonság a fővárosban.

Miért különbözne más
abszurd új adóktól?

Ha egy ilyen ember csúszópénzt fogad el
mindenki szeme láttára,

nem félve a következményektől,

akkor veszélyes idők várnak ránk.

 

Mi az?

 

Gondolod, ragaszkodom egy idealizmushoz,
amely már nem létezik?

 

Lehetséges.

 

- Uram?
- Jól vagyok.

- Hadd hívjam az orvost.
- Megvizsgált.

Mikor? Mit mondott?

 

Erről ne beszélj nekik.

 

A szépségeim visszatértek.

 

Hogy ment a tanulás ma?

Lilly zenetanára azt mondta,

hogy ő a legfejlettebb tanuló.

- Természetesen, hogy az.
- Azt hiszem, túlzott.

Én azt hiszem,
felismeri a tehetséget.

Vagy ez, vagy fizetés
emelést készül kérni.

 

Nem akarsz játszani nekem valamit?

 

Jó.

 

Nem minden összetűzés
lesz egy az egy ellen,

mint itt a gyakorláson.

Nem tudtam, hogy erre gyakorlunk.

A csatában nem figyelmeztet senki.

Nem minden ellenfeled tartja be
a harci szabályokat, mint mi.

Mindig ébernek kell lenned.

 

Azonnal készülnünk kell az utazásra.

Felkérettek a fővárosba minket.

Hadnagy, csatlakozhatom a csapathoz?

Erről a parancsnok dönt.

Minden tiszteletem, uram,
azt hiszem, készen állok.

Ha a parancsnok aszerint döntene,
hogy mit hisznek az emberek magukról,

akkor ezen emberek fele
az én pozíciómban lenne.

Szedd össze a katonákat,
készüljenek az utazásra!

 

Megijesztettél.

 

Mióta állsz ott?

 

Órák óta.

 

A humorod nem illik ahhoz,
ahogyan lopakodsz.

Tisztességtelen előny,
amit a feleséged ellen használsz.

Hidd el,
neked van előnyöd velem szemben.

És mi lenne az?

 

Hallottam, hivatalos küldöncök érkeztek.

Gondolom, nem jó hírekkel jöttek.

Miért mondod ezt?

Elrejtőzhetsz előlem,

de a gondolataidat nem tudod.

 

Felkérettek a fővárosba.

Azt hittem, nem várnak
benneteket évszak változásig.

- Az új miniszter kérése.
- Mi célból?

Semmi fontos, amiért
elronthatnánk az esténket.

Úgy érted, nem akarsz beszélni róla.

Nem, úgy értem,
hamarosan távol leszek tőled

és több fontos dolog is
megfordul a fejemben,

amivel elüthetjük az időnket.

 

Nehéz szembeszállni
ezzel a logikával.

 

Gyere velem.

 

A dédapám vad harcos volt.

Nem kedvelték,

de ő felelt, hogy
ezt a vidéket átváltoztassa

a mai tartománnyá.

 

Az apám volt egyedül felelős

ezen földek védelméért
a Nagy Háború idején.

 

Kedvelted volna,
ha ismered.

 

A fiam.

 

Nincs örökösöm.

 

Én leszek a tizedik és egyben
az utolsó itt eltemetett nemzedék.

30 éve lesz ebben a hónapban,
hogy a tanáccsal szembeszállva,

hagytam, hogy az idealizmus vezessen
és befogadtalak a házamba.

Egy fiatal férfi,
üres lélekkel,

italtól átitatva,

és olyan sötét, mint a sírok,
amik keresztezték az útját.

 

De emögött az idealizmus mögött

ezt a férfit láttam,
aki itt áll előttem.

Jobb tanácsokat adsz,
mint én saját magamnak.

 

Miután eltávozom e világról,

e földek a te gondjaidra maradnak.

- Uram.
- A nevem általad fog fent maradni.

Ez a kard egy örökösét illeti.
Én csak egy szolga vagyok.

Te vagy a szellemi örökösöm.

A kötelék köztünk kiérdemelt,

nem örökölt.

- Nem, uram...
- Vedd el a kardot.

 

- Vigyázz magadra.
- Hát persze.

 

Légy jó, drágám.

 

- Készen állsz, parancsnok?
- Igen, uram.

Megvan az ajándék Gezza Mott miniszternek?

Igen, magam intéztem.

 

- Gabriel.
- Parancsnok.

Köszönöm a megtiszteltetést.

Jól ismertem anyádat és apádat.

Ha még köztünk lennének,
büszkék lennének rád.

 

- Szóval megint kezdődik.
- Úgy néz ki.

 

Üljetek le.

 

Uram, lehet egy kérdésem?

Persze.

 

Régóta ismeri a parancsnokot, igaz?

 

Annyi idős voltam, mint te.

 

Igaz, hogy nem katona származású?

 

Paraszti származású.

Árva maradt kis korában.
A családját a láz vitte el.

 

Akkor fogadta lord Bartok
a szárnyai alá?

Nem. Sokkal később,
már fiatalember volt.

 

- Miért kérded?
- Mesélnek róla.

 

Azt mondják,
kegyetlen gyilkos volt

lelkiismeret és becsület nélkül.

Sok éven át ivott.

Az alkohol köde tette erőszakossá.

 

Most hogy ezt tudod,
változik a tiszteleted iránta?

 

Csodálni kell,
amiért összeszedte magát,

nem elítélni.

 

Menj pihenni.
Hosszú út vár ránk holnap.

 

Isten hozta, lord Bartok.

 

- Kellemesen utazott?
- Eléggé.

Biztos hosszú volt.

Nekem rövidnek tűnt.

 

Látom, hozott ajándékot.

Ez a szokás
hivatalos látogatáskor.

 

- Egy köntös.
- Egy szép köntös.

 

Megtarthatja a ládikót is.

 

A szolgája választotta ki az ajándékot?

Nem, én magam személyesen.

Rendben.
Holnap korán kezdjük.

Temérdek tennivalónk van.

Türelmetlenül várom,
hogy áttekintsük az új szabályokat.

Igen, és azon felül
megragadjuk a lehetőséget

megvitatni a kihívásokat, amivel
a jövőben a Bartok vidék szembe fog nézni.

 

Gondolom, nem tetszett neki a színe.

Ha tudom mi a szándéka,
erősködtem volna, hogy hozzon többet.

Többet?
Neki adtam a ládikót is.

Nem tekintette mulatságosnak,

inkább vette személyes sértésnek.

- Holnap hozok valami értékesebb ajándékot.
- De nem fogsz.

És a jelenlétemben,
a részedről úgy veszem,

hogy a miniszter
igényt tart...csúszópénzre.

Átvéve a színlelés nyelvezetét,
az csak arra szolgál, hogy részt veszel benne.

Uram, azt hiszem, nincs itt
az ideje egy ilyen kemény ellenállásnak.

Ha most enyhítek a hozzáállásomon,

mit ajánlsz, mikor
álljak ki a földjeimért?

Amikor elveszik a fele földemet?
Amikor elérünk oda,

hogy zsarnokságot kell
gyakoroljak az alattvalóimra,

hogy fenntarthassam a hatalmon lévők korrupcióját?

 

Mégis mit gondolt?

Talán nem fogta fel,
mit is várnak el tőle.

De, tökéletesen megértette.

Idejön hírnevet csinálni
magának az én rovásomra?

 

Vagy annyira öntelt büszke,
hogy nem képes megalázkodni?

 

Nesze, kutya.
Selyem a piszkodnak.

 

Hol várnak ránk?

 

Szeretnék mutatni valamit.

 

Milyen szép kard!

 

Szabad?

 

Ez egy nemes penge.
Honnan tettél szert rá?

Ez egy ajándék...

 

...a gazdámtól.

 

Nem hallottam még
ekkora nagylelkűségről

egy lord részéről
a szolgálója irányába.

 

Úgy látom, nyertél.

 

Ez a kedvenc szobám,
mert jól példázza

a nagylelkűség és alázatosság nagy erényét.

Ez a minőség szükséges
a zökkenőmentes működéshez

a főváros belső ügyeiben.

A minőség,
amit a többi nemes,

akiket fogadtam, megértett.

Kezdi megérteni
a beszélgetésünk célját?

Igen.

 

Nagyon lenyűgöző.

 

De mire akar ezzel kilyukadni?

 

Kezdem elveszteni a türelmemet.

Játszhatjuk ezt a játékot
ameddig akarja,

 

de ne várjon kenőpénzt tőlem.

Ezt jelenti ez a maga számára?
Egy játékot?

Mit gondol,
mit fog szólni a császár,

ha megtudja, hogy
a parancsát játéknak veszi?

Mivel azzal fenyegetőzik,
hogy a császárhoz szalad,

mint egy duzzogó gyerek
majd kérdezze meg tőle.

- Minél hamarabb.
- Nem kell kérnie.

A császár rendelte el
ezt a felülvizsgálatot,

és maga ellent mond a szavának.

Ellentmondok minden olyan kísérletnek,

hogy ön rám erőltesse
a nagyzási illúzióit.

Ön él illúziókban, nem él.

 

Nem fenyegetem,
hanem megígérek valamit.

Nem csak a vagyonát
és tekintélyét veszem el,

de mindent, aminek köze van
a Bartok névhez, porrá zúzok.

 

És amikor végzem,
mintha nem is önmaga lenne,

mintha egyetlen nemzetsége sem
létezett volna soha.

 

Vigyázzon, ne menjen túl messzire.

 

Valami baj van?

 

Sok önhöz hasonlót ismertem,

akiknek, amikor a hajuk megőszül,

és nyilall a gerincük,
mintha tőrt döftek volna bele,

elkezdik átgondolni a saját múltjukat.

 

Az igazság az,
hogy a legbelsőbb félelme

valójában a legszembetűnőbb tulajdonsága.

Ön egy senki.

Nem vetett árnyékot,
nem hagyott nyomot sem

a nagy Bartok klán örökségén.

Az egyetlen tette,
hogy nemesi családba született,

 

de még szaporodnia sem sikerült.

 

Őrség! Őrség!

 

Kardot ránt
a császár miniszterére?

 

Miniszter,
az apósa közeledik.

Mi történt?

Azt mondták, megtámadtak.

Most nem mondhatok sokat.

De hamarosan tanúi leszünk
a császár haragjának.

 

Beidézték, hogy jelenjen meg
a dicsőséges és bölcs császár előtt.

 

A fogoly, aki előttünk áll, lord Bartok.

Elkövette azt a bűnt, hogy
megtámadta a császár hűséges miniszterét.

A fogolynak engedélyezzük,
hogy szóljon a nemességhez,

mielőtt urunk ítéletet hoz.

 

Amit rólam mondtak, az igaz.

Nem hozok fel érveket
és nem vitatom az egyszerű tényeket.

De azok aligha fednék
az általam elkövetett valódi bűnöket.

 

A hűség többet ér egy vallomásnál,

 

úgyhogy felajánlok egy vallomást
és a teljes igazságot.

 

Hosszú időn át nem ismertem fel

saját képmutatásomat.

 

Nem törődtem saját gyávaságommal,

kényelmesen elrejtőztem

a politikai kompromisszumok mögé.

És miért?

Hogy meglegyen a csekély vagyonom
és rangom, amit minden férfi is akar.

Azért állítottak ki
elétek elítéltként,

mert végre szembe mertem szállni
az igazságtalansággal.

Szégyellem és bánom,
hogy nem mertem ezt megtenni

mielőtt a saját
bíróságom elé kerültem.

 

Mi látjuk el a sereget,

 

mi építünk utakat,

 

mi adunk munkát a népnek.

 

És mégis hallgatunk,
amikor kasszáinkat kiürítik,

és a szabadságunk odavész.

 

Eljön az idő,

amikor tehetetlenek leszünk
az igazság érdekében,

de nem jöhet el az az idő,

amikor nem tiltakozhatunk.

 

Ez az ember, Gezza Mott,

mint egy rák...növekszik.

És az egyetlen helyes dolog,
amit tehetünk, ha kivágjuk.

 

Mindannyian tudjátok miről beszélek.

 

Ti mind alávetettétek magatok a zsarolásának.

 

De a szavaimmal nem akarom
elítélni nemes társaimat.

 

Csak figyelmeztetni.

Arra kérlek benneteket,
fontoljátok meg tetteiteket,

mert mi segítsük ezt az embert,

 

hogy kovácsolja a láncot,
ami megköt minket.

 

És elértünk a vallomásommal

a valódi bűneimről,

hogy megválthassam a becsületem.

 

A bűnöm,

 

hogy nem tudtam megölni Gezza Mott-ot,

amikor esélyem volt rá.

 

Száz évig élveztük a békét

a családom uralkodása alatt.

 

Rendet tettünk

ott, ahol káosz volt,

és békét ott, ahol csak
háború és vérontás volt.

 

Alattvalóim elfogadják a szerepüket,
annak tudatában,

hogy a nagy jót szolgálják.

Ha úgy gondolod, a szavaid
megingassák a többi nemest,

akkor súlyosan tévedsz.

Felkészültél az ítéletemre
és a becsületed visszaszerzésére?

 

Kész vagyok elfogadni az ítéletét,

de a becsületem sértetlen.

Ellenkezni mersz
a császár szavaival?

 

Az egész házadat
kilakoltatjuk a földedről.

A Bartok klán nem létezik többé.

 

De a téveszméid különleges
bánásmódot igényelnek.

 

A bűnödért és a főváros
törvényeinek megszegéséért

 

fizetni fogsz a saját fejeddel.

Ezt nem teheti!

Hogy merészelsz
közvetlenül a császárhoz szólni?

Nagyuram, egy ilyen ítélet
példátlan egy nemeshez.

Egy ilyen arrogáns kirohanás
nem maradhat megválaszolatlanul.

 

Mit javasolsz?

 

A parancsnokod a végsőkig
hű hozzád, lord Bartok.

 

Ezért úgy illik,

ő vegye az életed
a saját kardjával.

 

Ha ellenszegülsz az ítéletnek,

lord Bartok egész családját kivégeztetjük.

- Miniszter!
- Főtanácsos.

A császár szava már kimondatott.

 

Parancsnok!

 

Engedjétek át.

 

- Megteszed.
- Nem.

- Már halott vagyok.
- Inkább halok meg önnel,

minthogy részt vegyek
egy ilyen előadáson.

Tudom, hogy megtennéd,
de annak mi haszna lenne?

 

Uram...

 

- Nem tudom megtenni.
- Már határoztak.

Gondolj arra, ami következni fog.

A klánunk szelleme
benned fog tovább élni.

 

Raiden parancsnok!

 

A császár szava nem kérés,
amire rá kell bólints.

 

Jegyezd meg, Raiden.

A becsület sebeit
mi magunknak okozzuk.

 

- Vond ki a kardod.
- Uram...Kérem.

Parancsnok, vond ki a kardod.

 

Az elkötelezettséged a szabályunk
iránt teljes, igaz?

 

- Igen, uram.
- Akkor mint lordod és urad,

 

megparancsolom,
hogy tedd a kötelességed.

 

Ettől a pillanattól,
ne emésszen a tetted.

 

Ez a békés csend,
ilyen suttogás marad jó időre.

 

Raiden parancsnokkal
gyorsan és keményen el kell bánjunk.

Urunk vagy a saját érdekedben?

Láttad, hogy állt előtted?
Mint egy veszett kutya.

Az ő abszolút hűségük által
irányítjuk a katonákat.

Mit gondolsz, hogyan
reagálna két millió hozzá hasonló,

ha az egyiküket félreállítanánk

hogy vele példázzuk
az erényt és hűséget?

És ha bosszút áll?

 

Nem nyúlunk hozzá.

Van már elég ellenzőm,
aki keresi az okot a cselekvésre.

 

Ha tudsz hozni bizonyítékot,
hogy bármit megpróbál ellened tenni,

akkor elrendelem a megölését,
de addig nem.

- Megértettél?
- Igen, uram. Addig.

Intézkedjem a kilakoltatásról
és a Bartok földek felosztásáról?

A földeket egyenlően kell elosztani,

hogy ne részesítsük előnyben
egyik nemest sem.

Természetesen.

De nem akarom zavarni
az uramat ilyen apróságokkal.

Személyesen fogok utánajárni.

Biztos vagyok benne.

 

Vigyáznia kell a miniszterrel, uram.

Tudom, hogy nem bírod Gezza Mott-ot,

de az ambíciója és kapzsisága
az én érdekeimet szolgálja.

 

Igen, uram.

 

Hannah.

 

Apám.

 

Auguste!
Hallom, jó termés volt az idén.

 

Igen, az volt.

A föld, amit vettem és átadtam neked
elegendőnek bizonyult,

hogy pótolja a termés kiesést
amióta találkoztunk?

 

Elégnek.

 

Tökéletes.

 

Mond csak...
Ismerted lord Bartokot.

Mit tudsz az alattvalójáról?

Nem ismertem túl közelről Bartok-ot,

csak üzleteltünk néhányszor.

És ezt a Raiden-t
nem ismerem csak hallásból.

A mesékből az erőszakos múltjáról.

Te voltál vele egy keveset.
Mit gondolsz?

Meg lennék döbbenve,
ha ennyiben hagyná.

 

Kérlek, küldj ezer katonát,

hogy növeljem a testőrségem,
amíg ennek vége van.

- Ezer?
- Igen.

De az a fele az egész seregemnek.

Amit nekem köszönhetsz.

 

Vagy inkább térnél vissza
abba a szegénységbe amiben voltál

mielőtt én jóindulattal
elvettem a lányod?

 

Nem, miniszter.

 

Te felügyeled a kilakoltatást.

Azután,
amíg csak szükséges,

szemmel tartod Raident
a nap minden percében.

Ha úgy döntene, hogy megtámad,
legyünk felkészülve.

 

Uram!

 

Hagyjuk, hogy ez megtörténjen?

 

- Nem megyünk el harc nélkül!
- Igen!

Mindenki csomagoljon
és távozunk.

 

A palota őrsége már úton van.

Egyszerűen földönfutók leszünk?

Miből éljünk meg?

 

Parancsnok, tehát nem teszünk semmit?

 

Az urunk halott.

 

Már nem vagyok a parancsnokotok.

 

Mostantól a magatok ura vagytok.

 

Uraim...

 

feloldom az eskütöket.

 

Ne érj hozzá!

 

Ezek az emberek
elveszítik az otthonukat.

Bánjatok tisztelettel velük.

 

Hová mész?

 

- Kérek egy italt!
- Egy kört mindenkinek!

 

EGY ÉVVEL KÉSŐBB

 

Ennyi az egész?

Ez alig fedezi a költségeket.

Ma este meglepjük magunkat
egy jó étekkel a városban.

 

Jól fog esni.

 

Rendben.
Én ott leszek.

A piac felé az út zsúfolt lesz.

 

Láttad?

 

Az apád nekem adta
a saját pecsétjét.

Csodálatos!

Egy tanítványát sem
kedvelt meg ilyen gyorsan.

Remélem, hamarosan nem
a "tanítványom" leszel, hanem a fiam.

 

Tedd rá a jelet,
mennünk kell.

 

Mikor befejezik a burkolólapokat,

lerakjuk a padlót.

Igen, uram.

 

Egy ilyen tőrt
nem talál még egyet a földön.

 

Tiszteletem jeléül.

A hozzád hasonlóknak köszönhetően
erősödik nemzetünk.

Biztosíthatlak, a kérésed
adókedvezmény ügyében meg lesz hallgatva.

Köszönöm, miniszter úr.

 

- Befejezted?
- Igen.

Talán elég testi erőm lenne,

hogy megszabaduljak ettől az emléktől,
ha lenne egy ügyes orvosom.

Megfelelő kezelést végeztem.

Valami megakadályozza a seb záródását.

Ez a magyarázatod?

 

"Valami"?

 

Takarodj!

 

Miért küldted el a szolgát?

 

Nem akartam, hogy
zavarjon társalgás közben.

Tudtad, hogy az a szolgáló

kóstol meg mindent, amit nekem
felszolgálnak, hogy nehogy megmérgezzenek?

 

Nem?

Vagy talán tudtad
és csak színleled a tudatlanságod.

Természetesen nem!

Azt várod, hogy higgyek a szavadnak,
csak mert a feleségem vagy?

 

Kihűl a tea.

 

Úgy tűnik, a tea nem mérgezett.

 

Hogy halad a munka a kapuval?

 

Ez a kapu képes visszatartani
egy egész hadsereget.

Talán, miután kész lesz,

nem lesz szükség annyi őrre,

és visszaküldhetjük őket az apósának.

Plusz költségekbe került
az itt tartásuk.

A költségek miatt ne aggódj.

 

A pavilon költségei
ötször nagyobbak, mint azt reméltük.

Bármennyire is elismerem
ügyességed a könyvelésemmel,

de néhány bizalmas szót
kell váltsak a parancsnokommal.

 

- Milyen híred van számomra?
- Semmi új.

- És az emberei?
- Szétszóródtak.

Ott dolgoznak, ahol tudnak.

- Kapcsolatba lépett velük?
- Nem.

És mégis a fővárosban maradt.

Szemmel tartjuk minden pillanatban,
egész nap és egész éjjel.

 

Türelmes.
De ezzel nem ver át.

 

Te se hagyd magad.

 

Tapogatózz.
Tudd meg mit rejteget.

 

Gyertek velem.
Nézzétek ki van itt!

 

- Hadnagy!
- Kérem, üljetek le!

- Hozzatok még inni.
- Gabriel.

 

Mit szólsz a kis boltomhoz?

- Ez illik hozzád.
- Tökéletesen illik.

 

És ti miből tartjátok el magatokat?

Felvigyázok egy gazdag
kereskedő halászhajóira.

Gabriel is neki dolgozik.

Ez megmagyarázza a fura illatotokat.

És ez az oka, hogy
a feleségem elenged ide egyedül.

Egy nő sem ér így hozzám.

Hacsak nem fizetsz neki, mi?

 

- Fél árért a tiéd.
- Nem, köszönöm.

 

Én elfogadom az ajánlatot.

Majd ha egyszer kifizeted amit megittál,
akkor kaphatsz kedvezményt másra is.

 

Uraim...
A jólétetekre!

- Mert akkor növekszik a vagyonom!
- Egészségünkre!

Egészségünkre!

 

- És te, Jim?
- Dolgozom, ha van mit.

Talán akadna munka a kikötőben.

- Megkérdezzem?
- Ne.

Nem nekem való az ilyen munka.

Az ő szaga
és a te szegénységed,

szerintem ti vagytok
a legmagányosabbak a fővárosban.

 

Mi vagyunk a legmagányosabb férfiak itt.

 

Szinte az egész napját itt tölti.

 

Bár mondták, hogy felvette a régi szokását,
de nehezen tudtam elhinni.

Nekem úgy tűnik,
jobban érzi magát mint máskor.

 

- Mennem kell.
- Kérlek, ne menj el miatta.

Rosszul leszek a jelenlététől.

Hadnagy. Hadnagy!

 

Hová mész?

 

Gyere, igyál velem.

 

Már nem vagyok a hadnagyod.

 

Raiden, ébredj!

 

Tessék, igyál.

 

Menjünk haza.

 

Jól vagyok.

- Hadd segítsek, alig tudsz járni.
- Nem kell a segítséged.

Jól vagyok.

 

Nem találsz jobbat nálam,
aki megtaníthatná a fiad kardot forgatni.

Mondtam az ajánlatom.

Senki nem érhet fel a tehetségeddel.

 

Tehát, elfogadod az ajánlatom?
Mert nincs vesztegetni való időm.

Sok sikert a fiadnak.
Szüksége lesz rá.

Akkor láttam kijönni
Gezza Mott-ól a főkapun.

Hogyan? Nem lépheti át
a miniszter falait.

Lakatos tanoncként dolgozik,
új neve van.

Kérdezősködtem a piacon.

Biztos nagyon kellett neki a munka.

A miniszter biztos
búsásan megfizetné, ha megtudná,

hogy Bartok egyik embere
hamis személyazonossággal

ott dolgozik az orra előtt.

 

Megyünk?

Az első dolog,
amit az újonnan szerzett vagyonommal teszek,

hogy szerzek egy szállást
közelebb az ivóhoz.

 

- Ez jól hangzik.
- Aztán keresek...

 

Késtél.

 

Jim meglátott,
ahogy kijöttél ma Gezza Mott-ától.

El akarta mondani Gezza-nak,
jutalom reményében.

 

Nem volt más választásom.

 

- Az én hibám.
- Nem a tiéd.

Jim kész volt feláldozni téged a jutalmáért.

 

Nem engedhetünk meg
magunknak több hibát.

Megvannak az engedélyek?

 

A Gezza Mott a legjobban
megerősített épület az országban.

A bejutás nem csak hogy nehéz,
de szinte lehetetlen.

 

Az egyetlen bejárat itt van, a főkapu.

 

A felvonóhidat felemelik napnyugtakor,

miután a munkások távoztak.

 

Egyszerre kell működtetni minkét oldalon.

 

Felügyelnünk kell kívülről, itt,
és belülről, itt.

A kapu után
található a katonák laktanyája.

250 katona alszik ott minden este
teljes fegyverzetben, harcra készen.

Nem tudjuk leküzdeni őket,
ha felébrednek.

Ha átjutunk a laktanyán,
a kerti labirintuson kell átkeljünk.

Az egyetlen módja, hogy
átjussunk a váron észrevétlenül.

Nem csak a fákat kell metszenem,

de mivel a miniszter
szobája magasan van,

biztos kell legyek, hogy
a kert föntről is jól nézzen ki.

Ez elvezet minket a pavilonba.

Az egyetlen fedezék a kastély felé.

Ha sikerül túlélnünk
a nyíl esőt, ami záporozik ránk,

elérjük az ellenálló vas kaput.

 

Teljesen lehetetlen felnyitni kívülről.

 

- Uram, mennem kell.
- Igen, persze.

 

- Hová mész?
- A lányhoz!

Miért törjük a fejünket ezen,

amikor hallgathatnánk e fiatalember
meséit az ártatlanság elvesztéséről?

Hagyd a fiút.
Vigyázz magadra!

 

Itt vannak a hamis iratok,
amikkel dolgozhattok a kastélyban.

 

Meg kell javítanom
az őrtorony tetőzetét.

Az előző ács
nem végzett valami jó munkát.

Amilyen a bér, nem hibáztatom.

 

Eladtam három kosarat ma.

 

Valami baj van?

 

Elegem van, hogy
mindig csak rizset eszünk.

 

Ha nem csak én dolgoznék,
akkor megengedhetnénk magunknak mást is.

 

Miért csinálod ezt?

Nem szégyen a fájdalom.
De tönkre teszed magad

- és az nem hozza vissza Bartok-ot.
- Kímélj meg ettől.

 

Ennyink maradt csak.

Miért nem maradsz velem?
Csak egy éjszakára!

És minek, hogy nézzem
ahogy szövöd a kosarat?

Kérlek, Raiden!

 

Kérlek.

Nem bírom ezt már tovább.

 

Hol van?

 

- Hol van?
- Mi?

A kardod!

 

Itt van.

 

Elmegyek.

Nagyon helyes.

Ez nem a megfelelő hely
egy ilyen tisztességes nőnek.

Elhagylak!

 

Küzdöttem abban a reményben,
hogy visszajössz hozzám,

visszatér az a férfi,
akihez nőül mentem.

De az, hogy eladtad a kardod
azt bizonyítja, hogy hiába.

 

Ha akarsz mondani valamit, amitől
meggondolhatom magam, itt az ideje.

 

Uram, a miniszter kéreti.

 

Bölcsessége és hűsége
örökre fennmarad.

 

Gyere velem.

 

A halála előtt,
a Főtanácsos azt javasolta,

figyeljek arra,
hogyan bánsz a nemesekkel.

Úgy vélte, a módszereid túllépik
mind a politikai, mind az erkölcsi normákat.

Egy mérleget kell fenntartani
az uralkodás és a pártfogás között.

Az első gesztusod,
mint Főtanácsos az lesz

hogy adókedvezményt adsz
a polgároknak és nemeseknek.

 

Megtiszteltetés lesz
önt szolgáljam ebben a minőségemben.

 

A kinevezéseddel véget kell vess

mindenféle kenőpénz
elfogadásának a nemesektől.

Amíg miniszter voltál,
volt elég távolság köztünk,

hogy megengedhettem ilyen dolgokat.

De többé nem,
nem is szükséges.

 

És a megszállottságodat Raiden
iránt azonnal szüntesd meg.

Több őrrel vetted körbe magad,
mint ahány nekem van!

Ez eléggé kínos számodra.

Saját magadat minősíted ezzel.

Fogadd el, hogy még ha
kevés méltósággal is, de nyertél.

 

Igen, uram.

 

Köszönöm a tanácsát
és a bölcsességét.

Hát nem érti mekkora támadás alatt állok?

Uram, nem hiszem, hogy
Raiden már veszélyt jelenthet az ön számára.

- Miért?
- Eladta a kardját.

 

És?

Ha egy harcos eladja a kardját,
azt csak egy módon lehet magyarázni.

Hátra hagy mindent,
aminek köze van a múltjához.

Gondolod, ezzel megnyugtatsz?

Kit érdekel egy koszos fémdarab?

Gondolod, el lehet homályosítani a kudarcot

az ifjú harcosok kódexében?

 

Menj!

 

Majd döntök mit tegyünk.

 

Mutasd magad.
Mutasd magad!

Mutasd magad!

 

A férjem kéreti Önt.

 

Útjaink eléggé érdekesen szétváltak,
ha megfigyeled.

 

Miközben én a csúcsra törekedtem,
ő tovább süllyedt a szakadékba.

 

Ha felismernéd ezt a dolgot,
te a helyében

egy ilyen szégyent
és sérelmet megválaszolatlanul hagynál?

Nem... Rájöttem, ha valakinek
ekkora belső kárt okozunk,

azzal még nem nyomtuk elég mélyre.

 

Keresd meg Bartok családját.

 

Valami baj van azzal, amit kértem?

 

Egyáltalán nem.

Ezért a pénzért bármit
megtennék kérdések nélkül.

 

Parancsnok...

 

Van egy meglepetésem
a számodra ma este.

 

Valami új.

 

És figyelj,
ezúttal nem akarok egyezkedni.

Még szűz.

 

Raiden.

 

Raiden.

 

Értem jöttél.

 

Mi a baj?

 

Utánam jöttél...
hát nem?

 

Raiden.

 

Kérlek! Kérlek!

Kérlek!
Ne! Ne!

 

Raiden!
Raiden!

 

Raiden!

Raiden, segíts!

 

Nem!
Nem!

Ne hagyj itt!

 

Vége van.

 

Nem maradt benne semmi.

Biztos vagy benne?

Talán egyszerűen nem érdekelte a lány.

Figyelt rám?

 

Az ura lányát úgy mutattuk be
mint egy szajhát,

és nem törődött vele.

 

Nem érdekli senki és semmi.

Nem érdekli a büszkesége,
sem a családja, még sajá maga sem.

És biztos ön se.

 

Végre...
Megszabadultam tőle.

 

Szép munka! Szép munka!

 

Bejelöltem hol vannak
az urnák eltemetve.

 

Ügyes voltál.

 

Megterveztük,
áldozatot hoztunk...

Vártuk a megfelelő pillanatot.

És most...

 

...eljött.

 

Auguste, üdvözöllek.

 

Látom, ajándékot hoztál.

Valami különlegeset akartam
a kinevezése alkalmából

és köszönetképp, amiért
visszaadta az embereim.

 

Az összes ajándék közül
amit kaptam,

ez a kedvencem.

 

Meglátogatom a lányom,
mielőtt haza utaznék az embereimmel.

 

Igen, igen, rendben.

 

A becsület olyan valami,
amivel minden ember születik.

Nem lehet elvenni vagy visszaadni.

 

Azt csak elveszíteni lehet.

 

Itt állunk a küszöbén
az utolsó nagy tettünknek.

 

Ma este,
az ellenségünk tanúja lesz

a 7. Ezred lovagjainak
esküjének erejéről.

 

Visszavesszük azt,
amit megpróbáltak elvenni.

 

Visszaszerezzük urunk nevét...

 

Népünk hangját...

és nemzetünk szellemét.

 

Őrség! Őrség!

 

Tartsátok fel őket ameddig lehet.

 

- Ő az!
- Maradjon a szobájában.

Miért is bíztam benned?
Megmondtam, te bolond!

Maradjon a szobájában!

 

Nyissátok a lőréseket!
Készüljenek az íjászok!

 

Lord Bartok volt a legrégebbi
és legkedvesebb barátom.

Tudtam, hogy nem hagyod
bosszú nélkül a meggyalázását.

Az uram azt mondta,
ha már nincs kiben bízzak,

önben megbízhatom bármikor.

Felajánlom a segítségem,
bármire is van szükséged.

 

De egy feltétellel...

Biztosíts, hogy a lányomat
kiszabadítod annak az embernek a kezei közül.

- A szavamat adom.
- Mond mire van szükséged.

 

Keress egy helyet, ahol elbújhatsz.

 

Várj!

 

Köszönöm.

 

Menjünk!

 

Jól csináltam?

 

Jól küzdöttél.

 

Jól küzdöttél!

 

Gezza Mott-áért jöttem.

Nem hátrálhatok meg,
ahogy te sem.

 

Azt hiszed hős vagy?

 

Úgy fognak emlékezni rád,
mint árulóra és kegyvesztettre.

 

Majd az idő fogja megmondani,
hogyan emlékeznek rám.

 

De te rád...

 

már sehogy.

 

Ki az? Zárva vagyunk.

 

Apád visszanyerte becsületét.

 

A Bartok nevet
soha nem fogják elfelejteni.

 

Köszönöm.

 

Hogy megtámadták a Főtanácsost
és semmibe vették a hatalmam...

Ezt nem hagyhatom büntetlenül.
A kérdés csak az

milyen szigorú legyen a büntetés.

Családok hány nemzedékét kellene kiirtanom.

 

Az egyetlen ok, amiért itt vagytok,
mert Főtanácsos nélkül maradtam.

Tudtok valami okosat mondani?

Uram, bölcs dolog lenne elismerni,

hogy a nép szemében
ezek a férfiak hősök.

- Hősök?
- A népnek

ezek az emberek képviselik az erényt,
amivel naggyá tették nemzetünket.

 

Erények, ami minden
harcost jellemzett régen.

Napjainkban már ritkaság.

 

Ha a büntetést
igazságtalannak látják...

 

Ezekből a harcosokból mártírt csinál
egy ellenséges ügyben.

 

Azonban, ha tisztelettel kezeljük őket,
mint tiszteletre méltó harcosokat,

felsorakoztatjuk ezeket
a hősöket magunk mellé.

 

Nem hagyhatok büntetlenül
egy ilyen óriási vétket.

 

Mindenki eszébe be kell véssük,
nem szállhatnak szembe a császárral.

 

Császárom...

 

Felajánlhatok egy megoldást?

Van még egy kérésem.

Ha sikerrel járunk,
a császár első gondolata az lesz,

hogy megöl bennünket
a családjainkkal együtt.

- Igazad van.
- Mint minden döntésében

mások tanácsaira támaszkodik.

De Főtanácsos nélkül az oldalán

- nyitott lesz mások tanácsára.
- Az enyémre gondolsz.

Az embereim elfogadták, hogy
a halál lesz a fizetség a tettükért.

Ők a 7. Ezred harcosai.

 

Nem kérnek felmentést.

De én kérek nekik.

És magadnak nem?

 

Ezek a harcosok ismeretlenek.

 

De egyikük más.

 

Ezt az egyet ismeri mindenki.

 

Parancsnok!

 

- Mi ez itt?
- Te veszed át a kastély parancsnokságát.

Nem!

 

Parancsnok!

 

Nem teheted ezt.

 

Melletted állunk.
Melletted állok.

Hadnagy, teljes mértékben
alárendeled magad a szabályunknak, igaz?

 

Igen.

 

Akkor, mint parancsnokod...
Megparancsolom...

hogy vedd át
a Bartok klán irányítását.

 

Bölcs jóindulattal és megbecsüléssel,

 

a császár kinevezi
ezen nemes harcosokat

 

a nép hőseinek.

Ők személyesen a példái

az értékekre, amik
összekötik az embereket egy nagy nemzetté.

 

Azonban, nem számít a körülmény,

a császári tanács
egyik tagjának megtámadása

a törvény szerint is,
a császár megtámadásának

és nemzetünk elleni támadásnak minősül.

 

Sajnálom.

 

Nagyon sajnálok mindent,
amit el kellett szenvedned.

Nem a megjátszás volt nehéz.

De a bizonytalanság,
hogy elveszíthetlek,

az volt elviselhetetlen!

 

Fordította: zoliapu71